Hey there!

Kérdeznék valamit! Előfordult már veletek olyasmi kicsiny életetekben h megláttatok valakit szenvedni, és egyből azon kattogott a gondolkodótok mivel tudnátok visszaemelni abból a mély bánatszakadékból aminek még mindig az alja felé zuhan mozdulatlan és kapaszkodók nélkül? Ha a válaszotok igen, akkor tudjátok mit érzek most. Nem olyan jó! És tudjátok mi a legfurább az egészben? (suttogva) Hogy alig ismerem :/. Mégis! Rossz h tudom h szenved.  Ez a bejegyzés főleg miatta íródott meg.

Fekszel az ágyon magzatpózban.Úgy érzed, eljutottál a végpontra,ennél szarabb már nemigen lehet az élet.Innen már tuti fix hogy nincs kiút,se tovább.Becsukod a szemed, összeszorítod a szád,és minden erőddel arra koncentrálsz,hogy most azonnal nyíljon meg alattad a föld,nyeljen el mindörökre,szűnjön meg végre az egetverő fájdalom,eltűnhess az örök értelem- és érzelemmentes sötétségben.Ám a matrac csak nem akar megnyílni,még mindig itt vagy,mi több:aktívan résztveszel ebben a kegyetlen játékban.

Mióta kidugtad a nyálkás,kopasz kis fejedet erre a világra,az a dolgod,hogy átverekedd magad bizonyos buckákon,felkapaszkodj a néha 90 fokos falakon - mert a hullámvölgyekből kivezető,nem ritkán egyetlen út bizony megmászhatatlannak tűnő derékszögeken át vezet...Mindeközben képesnek kell lenned önfeledten élvezni és értékelni a jó dolgokat,amelyekkel hegymászás közben találkozol.Feltéve ha hajlandó vagy körülnézni.Racionálisabbak kedvéért:a fenti monológ zanzája, hogy a születésed napjától egészen a végkifejletig(vagyis amikor a kubai szivar illatú öltönyödbe burkolva már alúlról szagolod az ibolyát),bizony nem habos torta az élet.Mindig vannak, mindig lesznek megoldhatatlannak,túlélhetetlennek tűnő helyzetek,amikor felvillanni látod a kis inzertet:Game Over.Az első kétségbeesés utáni,magzatpózban való halálváráson a legtöbb ember túl van már.Sokan alúlértékelik ezt az ágyonkuporgós szitut,pedig egy ilyen sokszor fordulópont lehet.Vagy balra vagy jobbra.Választhatsz melyik csoportba szeretnél tartozni.Az egyik csapat tényleg feladja.Elengedni mindent,hagyni,hogy zuhanj a semmibe,nos,ez a legkönnyebb.Sokkal egyszerűbb meginni tíz sört,tekerni egy spanglit,és mélázgatni,milyen szerencsétlen vagy te,mint erőt venni magadon,és gondolkodni,akár álmokat szőni,hogy most hogyan is legyen tovább.Az embernek a vérében van a mérhetetlen önsajnálat,a lelki igény,a mártíromságra,és ha belegondolunk,tényleg az a legszimplább,ha áldozatként vergődsz saját kis életed drámájában,és csak várod a hősöknek kijáró ravatalt,mint azt a bizonyos grillezett galambot.Ha elmarad,meglepődsz.Pedig a kutyát sem érdekli hogy igazságtalanul akarnak kirúgni a suliból,hogy a barátnőd lelépett a legjobb barátoddal,akiben feltétel nélkül megbíztál,netán hogy ellopták a vadi új BMX-edet.Erre mondják,általában igen hűvösen,hogy ,,egyéni szoc.problem".Bármennyire fáj is,ezt értsd szó szerint mert igazuk van.Ha nem az önfeladók csoportjához tartozol,ugyanúgy ott heversz majd az ágyadon azt érezve,hogy vége a világnak,csak más,kissé hatásosabb módját választod majd a kilábalásnak.Nem tekersz cigiket.Inkább bőgsz.Csendben vagy csapkodva,esetleg könnyek nélkül,a mennyezetet bámulva.Aztán eltompult aggyal felállsz,magadhoz veszed a deszkádat,a bicódat,vagy amid maradt,és nekiindulsz.Hajtasz az utcákon,fogalmad sincs merre,a szemed előtt filmként pereg le,ami belűlről miszlikbe aprít.Így megy ez egészen addig,míg egyszer csak el nem tereli a figyelmed egy padka.Aztán mégegy.Pár lépcső.Az önmérgező gondolatok adrenalinnal vegyülnek,a gyógyíthatatlannak vélt szívjátéki fájdalom hirtelen alábbhagy.Ahogy ott lihegsz, a járdaszegélyen ülve,tulajdonképpen már érzed hogy győztél.Azt a mélypontot ugyanis még nem találták fel,ahonnan ne tudnál visszakúszni a felszínre.Hiszen az emberben éppen akkora az élnivágyás hatalma mint az önsajnálatra való hajlam.Akik az elsőt választják,nem a völgyeknek élnek,hanem a hegycsúcsoknak.És bár őket is ugyanúgy osztja az élet,mint a gyengébbik,magát elhagyó réteget,mégsem csapásként,inkább kihívásként élik meg a lejtőket.Az egész életet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.